Némiképp ismerve a világ ma élő nevesebb keramikusait, túlzás nélkül állíthatom, hogy Bod Éva kiemelkedő ebben a művészeti ágban. Szemet gyönyörködtető alkotásai könnyen beférkőznek az ember lelkébe, hogy onnan aztán ki se menjenek soha.
Néhány éve feleségemmel betértünk egy spanyol bútorokat árusító üzletbe. Szépek, igényesek a dél-európai garnitúrák, székek és asztalok, ám a hatalmas boltban a sok ibériai csodából mintegy kiviláglott egy kicsi asztal, azon egy szobrocska. A látvány mint a mágnes vonzott minket egyre közelebb és közelebb, mígnem megláttuk Bod Éva Legyezős hölgyét. Az életigenlés, a báj, a finomság zsinórmértékét.
A bolt azóta bezárt, a rossz üzletmenet vitte el vagy valamelyik versenytárs – ki tudja. Az sem lényeges, hogy milyen színű a bútor, amit vettünk. Viszont a Legyezős hölgy ma minden nap ránk vár a nappalinkban, néha – én legalább is úgy látom – megigazítja bronz mázas ruhája redőit, picit szemébe húzza a kalapját, és mosolyog, mosolyog, az idők végezetéig.
Köszönet érte Bod Évának!
Dési Péter
*A kiadó előszava Bod Éva keramikusművész könyvéhez (Minerva Kiadó, 2004. Budapest) |