Bod Éva keramikusművész

Bod Éváról írták

„Bod Éva kiállításának legszimpatikusabb vonása, hogy nem akarja kerámiáit dicsfénnyel övezni, megfosztani célszerű funkciójától és az egyedi műtárgy rangjára emelni. Az anyag, a mázak titkának a kutatása tette keramikussá, nem a forma meg a stílus volt számára az elsődleges […] nem képzőművészeti látvány- és formaértéket akar kerámiába ültetni, pszeudo plasztikát csinálni […] a legpuritánabb formát választja, és a magas hőfokon égetett anyag fanyar szépségével és a tüzes mázak erejével kíván hatni.”
	Németh Lajos megnyitóbeszéde a Fényes Adolf Terem kiállításán. 1965. szeptember 3.

„A formákat mackónak, búgócsigának, kismalacnak, cipónak becézi, s a repesztett mázat irányított repesztésnek, s az ugrasztottat láva-máznak, a csillagmázat pikkelyesnek. Közben pedig fáradhatatlanul keresi az újat, soha nem formál ugyanúgy, nincsen két egyforma agyagja, s keres a porózus, vízáteresztő terrakotta helyett is olyan anyagot, melyhez hasonlót a régi Kína, Japán, Korea ismert ugyan, még a porcelán előtt, de nálunk fel nem lelhető. […] Rusztikusabb , mint a porcelán, nemesebb a terrakottánál.”
	Koczogh Ákos előszava a Fényes Adolf Terem 1965. szeptemberi kiállításának katalógusában

„…a mesterember ösztönös képessége Bod Évánál a tudós kísérletező célratörésével egészült ki. Nemcsak műves ember módjára foglalkozott a kerámiával, hanem kutatni kezdte történetét és változatos múltú technológiáját is. Így jutott el a laza, porózus agyagtól a keményebb és tömörebb agyagásványokig, melyeket kvarc és földpát hozzáadásával a „kemény cseréphez” tett hasonlóvá. Magyarországon e magas hőfokon égő speciális kerámiaféleséget eddig nem ismerték, ám múltja az ősi keleti kultúrákig vezethető vissza. A tömör, vizet át nem eresztő cserép színezhető is anélkül, hogy mázzal kéne borítani. […] Mindez azonban még csak technika. Bod Éva művészete ott kezdődik, ahol megtalálta a hozzá illő formát. […] jó érzékenységgel talált rá a népi kerámia archaikusan egyszerű formáira és a klasszikus múlt, az ősi mediterrán kultúrák kevéssé tagolt, de arányaikban nemessé érlelt darabjaira. Ezeket eleveníti fel a maga új technológiájával. […] felmerülhet még egy kérdés: miként illeszthető be Bod Éva művészete a hazai mezőnybe? Kevésbé „magyar”, mint Gorka Géza vagy Kovács Margit – egyetemesebb formákat és egyszerűbb, archaikusabb hangot használ.”
	Perneczky Géza: Bod Éva kerámiái a Fényes Adolf teremben. Magyar Nemzet, 1965. szeptember 8.

„Én legfeljebb abban különbözöm a többi, színekkel, formákkal, ornamentikával kísérletező iparművésztől, hogy nem valamiféle művészi ösztön sugallatára, hanem a természettudományokban megtanult módszerességgel végzem a magam kísérleteit. Egyetlen új mázhoz harminc-negyven próbát készítek, módszeresen változtatom az anyagok összetételét, a komponenesek mennyiségét és a technológiai eljárást.”
	Földes Anna: Kémia és kerámia. Nők Lapja, 1965. október 23.

„A technikai lehetőségeket maximálisan felhasználja […]. Alkotásai mégsem virtuóz máztechnológust sejtetnek, hanem művészt, aki alá tudja vetni máztechnológiai ismereteit művészi szándékainak. […] Bod Éva állandóan gyarapítja kerámiatörténeti ismereteit a múzeumokban őrzött kerámiák tanulmányozásával, és e stúdiumok hatásai érződnek alkotásain...”
	Katona Imre: B.É. kerámikus-művész kiállítása a veszprémi Bakonyi Múzeumban. Napló, 1966.

„Ez a második kiállítás meglepetéssel szolgál, és azzal a tanulsággal, hogy a különleges mázatlan edények művésze a különleges mázak, varázslatos színek, pompás felületek alakítója és alkotója lett.”
	R.Gy. (Rózsa Gyula): Bod Éva kerámiái a Csók Galériában. Népszabadság, 1969. október 25.

„Nem a fojtottan izzó különleges aventurin máz, nem a mediterrán kerámiákat idéző fényes, pokolvörös vázák sorozata az igazi újdonság Bod Éva kiállításán, noha másutt ezeket a fogásokat önmagukban is üdvözölni lehetne és kellene. Igazi újdonság az a művészi módszer, ahogyan az ősi hagyományokat lassanként átlelkesíti technikákon szerzett tapasztalataival, ahogyan a régi formák sajátjává válnak, röviden: ahogy új hagyományokat teremt a magyar kerámia számára.”
	P. Szűcs Julianna: Hagyományok a korongon. Népszabadság, 1976. április 9.

„Olyan előzményeket a kerámia történetében, melyekhez szorosan kapcsolódónak érezném saját munkáimat, nem tudnék említeni. Nagyon szeretem ¦ nyugodt, harmonikus formavilága miatt ¦ a görög és a római kerámiát. A mázak esetében nem említhetek művészettörténeti korszakot vagy stílust sem - hangulatilag hatnak rám.”
	Szabó Ernő: Vendégünk volt Bod Éva keramikusművész. Hajdú-Bihari Napló, 1976. július 14.

„A modern európai keramikusoknak abba a jelentékeny csoportjába tartozik, akik korunk új technológiái felől közelítik meg a korszerű művészkerámiát. Eszményképük a régi kínai Szung kerámia, a maga csodálatos, csaknem porcelán keménységű alaptestével, számtalan utánozhatatlan mázvariációjával, melyeknek receptjét a kínai kerámiaközpontokban évszázadokon át féltékenyen őrizték. […] Bod Éva mázait csaknem két éven át érleli, alakítja, míg a kívánt eredményt eléri. Anyagával csendben kísérletezik, következetesen építi a maga útját, mint a múlt századbeli nagy technológus keramikusok, például a pécsi Zsolnay Vilmos, a magyar kerámia világhírének megteremtője.”
	Brestyánszky Ilona: Mázak és formák. Bod .Éva kerámiái. Nők Lapja, 1976, 17. sz.

„A ma magyar kerámiát máztechnológiai oldalról közelíti meg a kémikus Bod Éva. Nemcsak a mázak, hanem az alapanyagok természetének titkai is foglalkoztatják, főleg a magas tűzön égő kőcserepeké és a magas tűzön égő mázaké. Munkássága széles skálán mozog, a lakásbelsőt díszítő kerámiától legújabban a monumentális kerámiáig ível. A formák és mázak összhangja iránt nagyon érzékeny. Különlegesen szép mázai modernné teszik konzevatív formaadású alkotásait.”
	Brestyánszky Ilona: Ismerjük meg a kerámiát. Budapest, 1976

„- Mindig mázban gondolkodom, az elmúlt évtizedek alatt vagy százat kísérleteztem ki otthon. […] Csak ha a máz megvan, kezdek formákat tervezni….Az arany régóta izgatott, de sokáig nem sikerült megoldani. Aztán egyszer, két évvel ezelőtt, egy virágmintát, amelyet fémoxiddal szoktam színezni, véletlenül más anyaggal vontam be, és akkor…- kivillant az arany! Ettől a pillanattól kezdve eljutni ahhoz, hogy ne véletlenül, hanem akkor legyen a máz aranyló bronzos, amikor én akarom - a kísérletek hosszú-hosszú sorára volt szükség.”
	Pongrácz Zsuzsa. Kivillant az arany. Beszélgetés Bod Éva keramikussal. Esti Hírlap. 1986. november 18.

„Idézhetném a megjelent kritkákat, mindegyik művészete alakulásáról, fejlődéséről, új eredményekről beszélt. Mégis művészetének alapja, lényege nem változott, újított is és hű is maradt. Művészetének problémái most is hasonlóak mint korábban voltak, csak összetettebbek, magasabb szinten újrafogalmazódók.”
	Németh Lajos megnyitóbeszéde a Csók István Galéria kiállításán. 1989. november 22.

„Bizonyára nem véletlenül jutottak eszembe Krúdy Gyula sorai Bod Éva kerámiái látán. Ezeknek a szobroknak atmoszférájuk van. […] Ahány figura, annyi jellem. Nincs köztük két egyforma.”
	Tarján Vera: Dámák és delnők. Pesti Műsor, 1992. szept. 25-okt. 1.

„Bod Éva tárgyainál feltűnően érvényesül az anyag és a forma összhangja. Alázatos és alapos művész, aki egy-egy munkához harminc-negyven próbadarabot is készít, hogy a végeredmény a lehető legtökéletesebb legyen. Ezért változtatja rendszeresen az anyagok összetételét, a komponensek mennyiségét, a technológiai eljárásokat is.”
	Tamás Irma: B.É. Munkácsy-díjas keramikusművész állandó műtermi kiállítása. Egis Hírlap, 1993. április 6.

„Minden szobor egy történet, szép, finom, könnyek és bánat nélküli mese. […] Ujjam hegyében egyszer sem érzem a méltóságteljes agyag hűvösét. Mintha mindannyiszor bársonyos bőrt, súlyos tafotát, rebbenő muszlint érné a kezem.”
	Lieberman Éva: Hárfahangok – avagy tündérlaki szobrok. Pesti Műsor, 1994. február 3-9.

„Babák. Színes ruhában, kezükben tarka csokorral, hófehér, kecses asszonyok. Anya gyermekével. Finom, kellemes muzsikát, mozarti dallamot idéző figurák. Bod Éva kerámiái. Nem korszakváltás, csak valami új. Történelmi figurák, Sissi, Angliai Erzsébet. Aztán a színház világából Cso-Cso-Szan, Kleopátra meg Déryné. A színes vagy márványfehérségű asszonyok után most először lányok, nők óaranyban.”
	Szilágyi Ágnes: Bod Éva bájos babái. Kultúra, 1994. február 5.

„Első gyermekei Krúdy Gyula világát hozták el nekünk. Napernyős hölgyei, zongorázó lánykái, fodros ruhás, pelerines alakjai a századelő polgári hangulatát idézték. A legújabbak pedig a színház világát varázsolják elénk.”
	Dunay Csilla: A keramikusművész szépséges „gyermekei”. Rivalda, 1994. IV. évf. 1. sz.

„Figurái mulatságosak, nagyon modernek, kitűnő, a természetből ellesett mozdulatokkal ábrázolják az új generációk jellegzetes magatartásformáit. Nincs bennük semmi groteszk felhang, és népi reminiszcencia sem, nem hasonlítanak sem a legendás Kovács Margit, sem Kiss-Roóz Ilona, sem Kovács Éva figuráira. Hangulatban is leginkább a húszas évekbeli kerámiaplasztika folytatói lehetnének…”
	P. Brestyánszky Ilona

Vissza a lap tetejére